Becsületkasszás ingatlanos.

Pár hete hallottam erről a kezdeményezésről, ami felkeltette a figyelmemet, és ma kaptam is egy videót, ahol az a srác beszél az egészről, aki kitalálta.

Röviden, hogy mi is ez.

Eladod a megbízásodban álló ingatlant és a tulajdonos annyit fizet, amennyit szerinte megérdemelsz.

Az elképzelés bizonyos pontjai abszolút helytállóak és ahol az ember csapdát sejt, ott szerintem nincs, viszont üzleti szempontból eléggé kiheréli a bizniszt.

De kezdjük az elejéről.

Pontosabban hátulról! Miért is heréli ki a bizniszt. Én első sorban, rendszerként gondolkodtam a becsületkasszás ötlet felöl és ami elsőre szemetszúrt, az a teljesen tervezhetetlen bevételek, akár éves, negyedéves, vagy havi távlatban.

Az eladás minden mozzanatára egy jó értékesítő ráhatással bír, hiszen mindegyik lépés leírható és megismételhető folyamatok összessége. Viszont ezzel az ötlettel, minden folyamat végére egy véletlenszám generátort teszünk, ami 0 és 5 között kidob egy számot és az a jutalékod. De van egy sejtésem, hogy inkább 0,5 és 2 között.

Persze itt lehet arra hivatkozni, hogy a megfelelő munka minden esetben elnyeri a méltó jutalékát, és csak te leszel a felelős, hogy mennyit kapsz, de aki fél évnél többet eltöltött ebben az iparban, az tudja, hogy még a transzparens munka után is néha elmarad a fizetség.

Egy közepes jutaléksávnál is már érvelni kell, illetve meg kell láttatni, hogy milyen munka húzódik meg a kért sikerdíj mögött, egy “majd fizetsz annyit, amenynit jónak látsz” felvezetésnél, elég nehéz a magasabb jutalék mellett érvelni, vagy ha alapból érzelmi vonalon kezdtük el a kommunikációt, akkor marad a kínos érzelmi zsarolásos rész, “hát ha neked tényleg csak ennyit ért az én munkám” címmel, ami helyett én inkább lemegyek télen havat lapátolni.

Tervezhetetlen munka, túl sok meló.

Az adásvételek tervezésénél  két fizikai korláttal is találkozik az értékesítő. Az egyik a saját fizikai tűrőképessége, a másik az eladásokra jutó munkaórák száma. Ez adja ki, hogy hány ingatlant tudsz maximum eladni. Szerintem tervezhetően évi 50 ingatlannál többet képtelenség eladni. Már évi 40 ingatlannál is annyit dolgozol, hogy némi mellkasi fájdalom, tikkelő szemek és minimális kiégéssel vegyes emberundor is párosul hozzá.

Így egy alacsony jutalékkal, semmi mást nem csinálsz, csak elharmadolod/megfelezed a munkaórákra eső bevételedet és egyre nagyobb nyomásnak teszed ki az idegrendszeredet.

Persze azt azért hangsúlyozom, hogy a becsületkasszás kifizetéseknél csak az én prekoncepcióm a 0,5-2% közötti jutaléksáv. Bár ki az aki egy audiért kifizetne 15 milliót, ha 4-ért is kigurulhat vele a szalonból. De ne menjünk ilyen messzire, én speciel a benzinért is inkább 150 Ft-ot fizetnék, mint 350-et.

Marketing

Lehet ebbe érzelmi vonulatot belevinni, illetve kell is, hiszen egy ingatlant is ennek segítségével adsz el. De itt a versenyt, illetve az egyediséget, bárhonnan is nézzük, a szabadon választható ár oldaláról fogta meg Feri, ami a sokat emlegetett közhelyemet csalogatja elő belőlem:

Ha egy terméket az ár oldaláról kell eladni, az már régen rossz.

Felmerül a kérdés, hogy az így szerzett viralitásnak köszönhető reklámérték mennyi lehet forintosítva és a becsületkasza miatt alacsony jutalék miatti bevétel kiesés mennyire van paritásban egymással.

Az emberi oldala:

A szociális oldalát én is látom és értékelem, bár én inkább befizetek a már megkeresett bevételemből egy ételosztásra, vagy elvállalok időnként ingyen egy eladást, hogy visszaadjak valamit a közösségnek.

ÉS a legfontosabba végére!

Le a kalappal az építő hajlam előtt, mert mert új dolgot létrehozni és nem a meglévőt, vagy a másét szarozni. És egy kicsit remélem is, hogy akár két igazság is megférhet egymás mellett és nem csak nekem lesz igazam. Sok sikert Feri! Kitartást!

By | 2017-10-10T12:54:08+00:00 October 10th, 2017|Categories: Értékesítés, Ingatlanpiac|