Előző bejegyzés a blogon:
Törökbálint legszebb helyei.
Itt élek Törökbálinton és itt is dolgozom. Ha tehetem magammal viszem a fényképezőgépemet és vagy sétálok egy jót, vagy bevetem magamat az erdőbe.
Már több éve fényképezem a települést minden évszakban. Ezek pedig a kedvenc képeim a városról.
Ófalu és Tükörhegy találkozása a tavaszi naplementében.
A ködbe vesző őszi lombhullás a törökbálinti erdőben.
Nyári naplemente a focipálya fölött.
A hóval betakart erdő látképe az Anna-hegyi kilátóból.
A Hosszúréti-patak fölött átívelő kis hidacska.
Naplemente Törökbálint fölött. Távolban a budaörsi hegyekkel.
Jelenésként hatott a Kálvária dombon a kereszteket megvilágító reflektor az őszi ködben.
Amikor a Kálvária dombot meglátogattam, sűrű szinte átláthatatlan ködben elmentem képeket készíteni a régi temetőbe. Ez lett az egyik kedvencem abból a sorozatból.
Ez két évvel ezelőtti télen készült, egy nagyon hideg estén, amikor az erdő fái csupaszon virítottak és az ég teljesen felhőtlen volt. A színátmenet a város és a környező települések fényszennyezése miatt alakult ki.
A törökbálinti Mária segíts kápolna. Ez a kép 3 évvel ezelőtt halottak napján készült.
A törökbálinti kilátó az erdőből kinyúlva úgy fest, mint a Gyűrűk urában a mindent lát ó szemet tartó Barad-dür.
Siklókat akartam fotózni a törökbálinti halastónál, de a molnárkák magukra vonták a figyelmemet. A nap fénye megtört a nyárfák pihéin, így azt a látszatot keltette, mintha egy óriási űrhajó lebegne a csillagok között.
Kora téli naplemente az Ófalu felett.
Tiritarka házikó az Ófaluban.
