Az egész sztorit egy a facebook blogomra kirakott kép alá beszúrt komment indította el. Egy 16 milliós panellakás hirdetését posztoltam és mellette volt egy aranyos napocskás szórólap, amit szintén kiraktam kommentbe

10421373_1146744972018338_4671161244875537319_n

Egyik kollegina említette, hogy a 16 milliós panel el is kelt és a napocskás szórólap, egy ingatlanosé. Volt fölös 5 percem, hogy utána járjak a turpisságnak. Első lendületből, a szórólapon lévő telefonszámot beírtam a google-be, ami rögtön első találatként egy ingatlanhirdető szájtot dobott ki az úr nevével és telefonszámával. Persze itt is élhetünk a gyanúperrel, hogy egy ingatlanos nem kereshet a főiskolás gyermekének napocskás, nyeregtetős kádárkockával telerajzolt falragaszon lakást. De miért ne kereshetne? Ezért a hirdetési szájton fellelhető nevet beírtam a facebook keresőjébe, ahol a munkáltatója nevével együtt kiadta találatként a falragasz vélhető gyártóját. A kép nem egy késő ratkó korszakban született urat, hanem egy húszas éveiben járó fiatal “kollégát” ábrázolt. Ha az első majális Pap Rita koncertje nem valami nagyon ronda kékfénybe illő megrontással zárult, akkor nagy valószínűséggel, egy enyhe csúsztatás lehet a falragasz által állított főiskolás gyermek meglétében. Ahogy régi osztályfőnököm mondta, miközben olyan tockosokat adott két kézzel, hogy foggal bontottuk le az osztályterembe felfúrt lambériát: Ejnye-bejnye!

Érdekel az ingatlan biznisz? Szeretnél értesítést kapni az új cikkekről?

Nincs más dolgod, mint megadni az emailcímedet és ha új bejegyzés jelenik meg az oldalon, én azonnal elküldöm neked!


    Elolvastam és tudomásul vettem adatkezelésre vonatkozó jogi nyilatkozatot*!