Az ingatlancomot sokszor éri az a vád az ingatlanosok oldaláról, hogy kevésbé ügyfélközpontúak és hogy általában arccal a gázsi felé robognak, azaz sokszor elsőként a profitot nézik.
Ez így is van, de nem gondolnám kiugró viselkedésnek, sem a maguk iparágában, sem pedig bármelyikben. Az ügyfélközpontú viselkedés, nem egy önzetlen tulajdonsága egy cégnek, csupán egy olyan jellemvonás, ami megkülönböztethet egy vállalatot a többitől, aminek megint csak a profitgenerálás a pozitív mellékhatása. 

Zöldnek, vagy 100% GMO-mentesnek lenni, egy cég szempontjából lehet küldetés, de csak odáig amíg rentábilis. 

Persze, nem látom ennyire szívtelennek az emberiséget, mert az egyéni döntések mögött, nagyrészt az érzelmek dominálnak, de egy jól vezetett cég esetében elsőként a hideg logika és a morális iránytű vezet bármerre.

Aztán, ha nagyon szigorúan akarom venni a profitorientált viselkedést, akkor a morális tényezőt is csak egy a profit irányába mutató vektornak tekintem, amivel egy vállalat a célpiacának az igényeit kiszolgálja.

Ez az eszmefuttatás csupán arra volt jó, hogy rávilágítsak arra, hogy a com ellenfelei nem egy ostyát majszoló ministráns fiúk gyülekezete és számos esetben nem azért járnak el, bőkezűbben vagy felhasználóbarátabban, mert belső késztetést éreznek rá, hanem azért, mert a comtól eltérő értékgörbét úgy tudnak felvenni a kuncsaftok felé, ha szolgáltatások bizonyos szegmensében túllicitálják a piacvezetőt.

Az, hogy a com miért nem kimagasló a közönségkapcsolatok minden szintjén, az csupán azért van, mert nincs rá szükségük. Az oldalon keresőket maximálisan kiszolgálják, a legnagyobb adatbázist nyújtják a vásárlóknak és egy jól áttekinthető oldalt, mindamellett a hirdetőknek is a legnagyobb vevőszámot generálják. Ezek a hirdetési iparágon belül olyan “versenyszámok”, amikben ha jól teljesítünk, nagyon mással nem kell foglalkoznunk és ők nem is nagyon foglalkoznak.

Hosszú Katinkának is a maga versenyszámában, teljesen fölösleges, hogy kifinomult, mindent elsöprő humora legyen, mert 200 vegyesen ezt senkit nem érdekel, az 50 méteres medencének meg hírhedten rossz a humorérzéke. 

Szóval a comnak nem létszüksége, hogy egymás vállát lapogató barátok legyenek a közvetítőkkel, mert minden másban annyira jók, hogy vagy vele tartasz, vagy lemaradsz. Ők abban jók, hogy az interneten kereső vásárlókat több százmilliónyi facebookos és google-ös hirdetéssel  eltereljék a versenytársak orra elöl és betereljék a saját bárjukba, ahol utána olyan viszkit és verkli muzsikát nyújtanak, amitől nem akar a kuncsaft másik bárba áttántorogni.

Ha arra vársz közvetítőként, hogy mindent elsöprő barátság szövődjön a portál és közötted, akkor az csak úgy fog megvalósulni, ha veszélyben fogják érezni a vezető szerepüket és muszáj lesz nyitniuk a versenytársakkal szemben újabb frontvonalat, ami a közvetítők szeretetre vágyó szívét célozza meg.


Na de nézzük, mi az a három veszedelem, ami térdre kényszerítheti a comot.

 

1, Egy külső techcég

Az internetes bizniszben nem ritka eset, hogy az apró piacokat uraló cégeket, egy globális piacot célzó, jellemzően Kaliforniából érkező techcég ledarálja. Lásd a közösségi média esetében a facebook és az iwiw sztoriját. Az ingatlanhirdetési iparágban, az egyes országok piacai, a törvényi szabályozások miatt nehezen átjárhatók, pont ezért nem tudott a com sem a környező országok piacán megragadni, mert mindegyik pont annyira egyedi, hogy nem lehet egységesíteni, ami feltétel a globális terjeszkedéshez.

Nem azt mondom, hogy nem megugorhatatlan, de eddig senki sem jött rá a ténylegesen működő megoldásra. 

Ha ez megvan, az iparág körül kavargó dollármilliárdos kockázati tőke alig várja, hogy beleöntse egy ilyen startupba a végtelen pénzét és ennek köszönhetően egy-két év alatt felgöngyölítené a globális piac jó részét. 

2, Technológiai paradigmaváltás

Ahogy a com ledarálta a kétezres évek derekán az expresszt, mint akkori egyeduralkodót, annak köszönhetően, hogy a nyomtatott sajtót uraló cég későn vette komolyan az internet előretörését, ugyanúgy jöhet egy új technológia, ami a 15 éve betokozódott ingatlankeresési szokásokat teljesen felülírhatja. A virtuális valóságtól (VR), vagy a kiterjesz valóságtól (AG) manapság még senki sem tart, de könnyen kezelhető hardver sincsen hozzájuk, amitől annyira kényelmes lehet a használata, hogy a tömegek széles körében elterjedjen. 

Persze ilyenkor jön az a szokásos felvetés, hogy ez már létezik, és még sem történt semmi. A mostani VR kütyük, nagyjából azon a szinten vannak jelenleg, mint a 80-as években az internet, amikor ruhásszekrénnyi gépeken egy-két év alatt lehetett annyi adatot átküldeni, mint most egy instagram kép felső bal széle. 

Ha egy 1000 forintos aldis napszemüvegben is olyan vizor lesz, hogy úgy futkároznak az adatok előttük a valós térben, mint a terminátornak, amikor betér a motoros kocsmába, hogy bőrszerkót zabráljon, na akkor már túl leszünk a paradigmaváltáson.

Ilyenkor jön az, hogy ha erre készül egy techcég, akkor az új hullámokat is megtudja lovagolni. Ez ritkán igaz, ahogy a facebook is inkább már felvásárol olyan cégeket, akik bizonyos szegmensben sokkal trendibbek náluk, úgy ez igaz a jóval kisebb hazai cégekre is.

3, Fragmentálódás

Ezzel a szemfüles cégek bőven saját piacokat tudnak teremteni az ingatlanhirdetési iparágon belül. Ha lehet hinni az iparági híreszteléseknek, hogy 150-200 milliót költ a com egy évben, akkor nem kell nagy fejszámolónak lenni, hogy területi leosztásban ez mekkora reklámköltést jelent.

Egy tízezres településnél, 150-200 ezer forintot takar évente, amit túllicitálni nem egy lehetetlen küldetés. 

A piacból persze, nem csak területi alapon lehet lecsippenteni. Bármilyen jól körülhatárolható részpiacot célozva ezt meg lehet tenni. Lehet ez a budai panellakásoké, a belvárosi minigarzonoké, vagy az egyetemisták albérleteié, csak az a lényeg, hogy megfelelően körül lehessen határolni az ügyfélkört és hirdetésekkel meg lehessen őket célozni.

Szóval egy megfelelő számú fragmentálódás tudná úgy a comot szétzilálni, hogy megremegjenek a biztos talajt fogó lábai.