Nem a bíráló számít, nem az, aki fanyalog, mert az erős ember egy pillanatra megbotlott, vagy mert ezt vagy azt szerinte jobban is csinálhatta volna az, aki cselekedni mert. Egyedül azé az érdem, aki kiáll a küzdőtérre, akinek arca porban, verejtékben és vérben fürdik, aki vitézül tör előre, aki újra meg újra téved és hibázik, mert a tévedések és hibák minden erőfeszítés velejárói, aki síkra száll a nemes ügyért, aki szerencsés esetben végül megízlelheti a diadal gyümölcseit, s ha derekas teljesítménye dacára végül mégsem arat sikert, legalább tudja, hogy soha nem kell osztoznia a bátortalanokkal és hidegszívűekkel, akik nem ismernek sem győzelmet, sem vereséget. Theodore Roosevelt
A bukástól mindenki retteg. Én is. Persze lehet önszuggesztió jegyében azt mondani, hogy meg se rezzenek tőle, de a kudarctól való félelem mélyen belénk van kódolva.
A fail fast, sokaknak annyit tesz, hogy bukj el és állj tovább, pedig szerintem annyit tesz, hogy bukj el, javítsd ki, majd bukj el újra egészen addig, amíg nem működik.
Az átlagember sztorija, mindenkinek megvan, aki mert vállalkozni, egyszer elbukott és onnantól minden lehetőségnél, ahol tétlen maradt, ezt az egy alkalmat hozza fel mentségéül.
Az ötlet az üzleti életben nem arra való, hogy dédelgesd és fejben unikornis startupot építs belőle, hanem arra hogy minél gyorsabban kivitelezd.
Egy jó ötlet, az a valós profitig megtett út egyetlen ezreléke. Ha buksz mint a villám és megvalósítasz, mert bukni csak az tud, aki próbálkozik, akkor egyre közelebb kerülsz ahhoz, hogy valami tényleg használhatót hozz létre.
Ahogy Steve Blank mondta: tanulj a hibáidból gyorsan, legyél sikeres még gyorsabban.
Az első próbálkozás senkinek sem sikerül, Bolt, sem az első 100 méterén futott világcsúcsot, Edison a tízezredik alkalomra találta meg a megfelelő izzószálat a lámpájába.
Elbukni nem szégyen és csak akkor kudarc, ha végleg ott maradsz. A bukás, csak egy újabb méter, ha tanulsz a megtett útból és a bukáshoz vezető hibáidból.
És mi történik, ha megosztod másokkal? Tapasztalat, hogy ha beszélsz a bukásaidról szorosabb köteléket tudsz kialakítani a hallgatóságoddal.
A gyors bukás nem azt jelenti, hogy ahogy döccenőhöz érsz mindent dobj el, és kezdj valami újba, talán ezért is inkább körültekintő bukásnak hívnám.
Soha nem késő! Ahogy Barabási Albert László írja a képlet című könyvében, nem az számít, hogy hány éves vagy, hanem hogy a célod iránti elkötelezettséged töretlen. Lehet ez egy Nobel díj, egy milliárd dolláros cég, vagy egy sikeres sarki pékség.
Bukj gyorsan, és okosan, ez persze, nem a teljes üzleti terv bukását takarja, hanem az olyan kezdeti elképzelések tesztelését, ami alapjaiban határozza majd meg a cégedet. Erre jó az MVP, amit már említettem, minél korábban derül ki valamilyen részletről, hogy nem működik, annál kisebb költség azon javítani.
De nézzük a fail fast, hogy dolgozik az értékesítésen belül. Ha láttátok a falragaszos vlogomat, ott is beszélek például 4-5 olyan hibáról, amit a legelső piacradobásnál vétettem, ezek elbuktak és javítottam rajtuk.
Egy értékesítési metódus, vagy szkript kialakításához, kellenek prekoncepciók, de amikor az ügyfélen, vagy a piacon teszteled, azokból a bukásokból fogod valójában tökéletesre csiszolni.
Szóval a bukás nem a véget jelenti, hanem a lépést. Egy újabb lépést a célod felé!
Fail Fast!
