Röviden a hír: a parlament elfogadta azt a törvénymódosítást, ami alapján ingatlant a becsérték 100 %-áért lehet csak elárverezni, majd 1 év után maximum 10%-kal alacsonyabban, illetve az értékesítés után a fennmaradó hitelösszeget el kell engednie a banknak az adós felé. A fent leírtaktól természetesen el lehet térni, feltéve ha a bank és az adós egyetértésben teszik azt.
A devizaadósok történetébe nem szeretnék belemenni, ezerszer átrágták mások helyettem, és mindenkinek érintettségtől függően megvan a saját véleménye róla.
Ez a cikk inkább a következményekkel szeretne foglalkozni.
Tehát most jó pár ezer tulajdonos fellélegezhet, mivel piaci áron már nem lesz annyira kapós az ingatlana, mint eddig. A faktorálás sem lesz akkora biznisz. Na de akkor mi lesz az eddig nyomott áron vásárló befektetőkkel?
Te mit vennél? Piaci áron egy végrehajtással terhelt ingatlant, vagy piaci áron egy tiszta tulajdoni lappal rendelkezőt?
Szerintem te is sejted a választ. Szóval a jelenlegi lakóingatlan-piacra az eddig árveréseken mazsolázók is vissza lettek terelve. Mondjuk annyira nem kell megijedni, mert kb 7-800 adásvételt bonyolítottak le így évente. Ez az éves adásvételek picivel több, mint fél százaléka.
Persze, ha dönteni kell, hogy milyen hatása lesz az ingatlan árakra az enyhén megnövekedett keresletnek, akkor mindenképpen növelő tényezőként kell rá gondolni, de igen elhanyagolható mértékben.
Na de ott vannak a bankok vezetői, akik év végén nem kapják meg a karácsonyi pulykapénzt, mert az elvárt bevételt nem produkálták. Mihez tudnak nyúlni? Kamatemeléshez, amit tegnap- tegnapelőtt több helyen is lenyilatkozott a bankszövetség.
A kamatemelés pedig soha nem az ingatlanvásárlást lendíti fel.
A grafikonon világos sárgával jelölt rétegről nem beszéltünk, arról az évi 1500-2000 tulajdonosról, akik árverés előtt értékesítik az ingatlanaikat. Legendák szólnak az ilyen-olyan zsebszerződésekről, ahol becsérték alatt,között, fölött adják el az ingatlanukat, majd okosba’ némi millióval a zsebben rendezik le a bankkal a tartozásukat.
Mindenesetre a mai napon több megbízóm is jelezte, hogy akkor a bank békaphatja, mert ők most ráülnek a 100 millió fölötti ingatlanukra, ami többszörösen van túlterhelve, mert a motivációt elvesztették az értékesítésre.
Még egy fontos dologról szintén nem ejtettem szót. A becsértékről. Ki adja meg az értékét? A bank “független” értékbecslője, a végrehajtó, vagy a hitelkor felvett becsértéket nézik? Nyilván ez a magyar közlönyben fehéren feketén benne lesz.
Szóval van egy olyan érzésem, hogy sok olyan további része lesz ennek a törvénymódosításnak, amire még csak nem is gondoltam. Te hogy véled? Szólj hozzá a blogon:itt!