Visszagondolva, rengeteget tanultam a kezdetekből. Nem gondolom, hogy többet mint más, aki elért valamit, de ez az én sztorim, és minden lépés az enyém volt.

Rengeteg kételyt és “nem”-et hagytam a hátam mögött. Sokszor úgy pöcköltem le magamról, mint a kutya a bolháját, sokszor tonnás rögökként görgettem magam előtt, mint Sziszüphosz a szikláját.

A járatlan úton, bárki is tartson veled, a bizonytalanság mindig útitársad lesz. Jól teszem amit teszek? Fog valamikor jóra fordulni?

Sokszor semmi más nem segít csak ha leszeged a fejed és mész előre, és csak az éppen aktuális következő lépésedbe teszed minden erődet, majd folytatod több ezer lépésen át.

Az utam elején, amikor elkezdtem magamat képezni, egy szerencsesütiben találtam egy mondást, ami sokáig fel volt tűzve a falamra.

Ne félj az árnyékoktól, az azt jelenti hogy valahol a közelben fény van.

Az olyan hosszú menetelések, mint az értékesítővé válás, megannyi hullámvölggyel telített. És semmi más nem tudja jobban porlasztani a kudarcokat és kételyeket, mint a hit. A hit saját magadban és a változásban, hogy amit teszel az elvezet abba a pontba, ahová el szeretnél jutni.

Ez a két videó, az én sztorim. Az én hullámvölgyeim. Ha másra nem is jó, akkor arra mindenképp, hogy halld, hogy nem vagy odakint egyedül.