Jó volt Pécsen! Na nem mintha a város ne lenne eszméletlenül jó. Pont olyan amiben szívesen mozog az ember, nem kell órákat utazgatni, de pont akkora, hogy akiket nem muszáj ismerned, azokat nem ismered.
Na de amiért most kivételesen jó volt itt lenni, azok az új dolgok, amik értek, amik inspiráltak és amik új tanítást adtak nekem.
Ahogy a Pécsi tévétoronyra néző airbnb-s lakásomban csücsülök és gépelem ezt a pár sort, az első gondolatom erről, mármint a tanulásról, avagy az új dolgok előtt való megnyílásról, hogy ha az ember elégszer fedezte fel magában a seggfejet, és ennek következtében elégszer módosított a világképén, akkor mindig érdeklődve veszi az új dolgokat, hátha rávilágít néhány morzsányi seggfejségére. Nos áldás, vagy szerencse, de én elég nyitott vagyok az ilyesmire, mert már elégszer voltam ehhez seggfej.

Kell egy csapat!
Olyan régen nyomom egyedül, hogy nem is emlékszem rá, milyen volt csapatban. Azt, hogy milyen lenni egy jó csapatban, arról pedig nem is lehetnek emlékeim. Vagy a kerti sütögetések hangulatát, vagy az egynyári lángosos, pénzsóvár érzetét hozták az eddigi cégek amiben megfordultam. Ezt most Gabiék picit átírták bennem.

Nem mintha nem lenne fogalmam arról, hogy hogy nézhet ki és hogyan kell viselkednie egy jó értékesítői csapatnak, de testközelből azért más élmény.

A workshopjaimon általában vegyes a felhozatal, minden megyéből és rengeteg cégtől jönnek képezni magukat, így erről az élményről eddig lemaradtam. Bár ezeknél is volt számtalan jó élményem, például amikor 20 teljesen különböző területről/cégtől jövő ingatlanos, egymásra rezonál, és bárhonnan is jöttek, egybehangzóan mondják, gondolják, érzik, hogy miért jó ingatlanozni, mit kell változtatni a szakmán és hogy mit értünk egyáltalán ingatlanozás alatt. Ez is egy meghatározó jó érzés volt az elmúlt fél évemben.

De Pécsen máshonnan jött a “jó”. Itt átérezhettem, hogy egy csapat jó ember, hogyan tudja inspirálni egymást és hogyan tudnak úgy iszonyat mennyiségű tranzakciót felhajtani, hogy közben nem égnek ki, és nem az utált és rettegett, nyakkendős szélszgépekké válnak.
Miközben reggel zuhanyoztam, eszembe jutott, ahogy a több tucat vicces sztori, amik hiába csak egyikőjükkel történt meg, mindegyiket felváltva, nevetve mesélték, mert a törzs legendáriumának egy darabja.

Kell egy hely, ahol a sok őrült sztorit, ami odakint karmolja az idegeket és facsarja a szívet, kibeszélheti magából az ember, itt Pécsen jól megcsinálták ezt a srácok.

A jó közösség, inspirál, barátokat ad és terápiának sem utolsó. Valami ilyesmit szeretnék létrehozni a Kantin népének is. Jó munkát barátaim! ……kollégák….rómaiak ;)