Tegnap alakult ki a facebook blogon egy vita, hogy hol van több kontár, a nagyobb cégeknél, vagy a magánzók között. Már ott is kifejtettem, hogy a kontárok egy egységes réteget képeznek a szakmán belül, akikből arányosan jut mindenkihez. A mostani sztoritól a pofám leszakadt. Hangfelvételeken és üzeneteken keresztül hallhattam/láthattam egy igazi csaló működését, aki milliókkal rövidítette meg az ügyfeleit. Rendőrségi feljelentés természetesen már megtörtént, de az illetékes kapitányságon dolgozó rendőr megerősítette, hogy évek óta érkeznek bejelentések a csalóról, a rendőrség tehetetlen.
A. Zsuzsanna különböző módokon csal ki vevők és eladók zsebéből pénzt, de mindegyiknek van egy közös pontja, az ügyfelei jóhiszeműségét és a témában való járatlanságát használja ki kíméletlenül.
De nézzük a történetet, ahogy a megkárosított ügyfél elmesélte:
P. Roland XVIII. kerületi házukat szerette volna értékesíteni, amin egy tetemes összegű devizahitel volt, ami a forintosítás után az eredeti felvett összeg másfélszeresére rúgott. A vevőkeresés gyorsan megoldódott, ugyanis a szomszédjukban működő autószerelő-műhely tulajdonosa Zs. Kornél bővítésben gondolkozott, így a vételárban meg is állapodtak.
Ekkor jött a képbe A Zsuzsanna, aki jellemzően az ügy elejétől a végéig, 3 nagy ingatlanirodánál is megfordult. Az első kettő irodától, más kétes üzletekből kifolyólag elbocsájtották. Szóval A Zsuzsannát úgy ajánlották be, hogy a bankok által kért összegeken jócskán tud faragni. Az ajánlónak P. Roland nejének volt is alapja hinni ebben, hiszen szülei banki tartozásán majd 30 milliót tudott csökkenteni.
Lábjegyzetként jegyezném meg, hogy a csaló nem minden esetben járt el csaló módjára, bár a 30 milliós engedményt “lealkudni” egy másfélszeresen terhelt nagyértékű ingatlannál, olyan mint a vékony férfin a kockás has: Nem kunszt!
Mivel az eladó, és mint később kiderült a vevő sem volt tisztában a hitelkiváltással kapcsolatos ügymenettel, így P. Roland megbízta A. Zsuzsannát, aki akkor még egy kerületi nagy franchise irodánál dolgozott, hogy a visszafizetendő hitel összegét alkudja le. A kialkudott vételár ugyanaz maradt volna, de P Rolandnak több maradt volna a zsebében és mivel eladó és vevő régi ismerősök voltak, így a vevő nyugalomban várta az ügyintézés végét.
Persze írtak sebtiben egy vételi szándéknyilatkozatot, ami mellé a vevő letett Zsuzsannánál 350 ezret a szándék komolyságát igazolva. Majd teltek a hetek, de végre érkezett egy sms A. Zsuzsannától, hogy “átment amit akartunk, sikerült lealkudni”.
Szintén lábjegyzetként jegyezném meg, hogy a forintosított hitel, nem volt felmondva, így ha valaki ismeri a jelenlegi banki viszonyokat nem nagyon próbálkozott volna ezzel az eljárással, mivel a hitel összege nagyjából az ingatlan árának 50-60%-át tette ki, és egy rendszeresen fizetett hitelről beszélünk. Ez a három alapmotívum gyakorlatilag lehetetlenné teszik hogy bármilyen eséllyel tárgyalhassunk az összeg csökkentéséről. Persze fámákat mindig hallani, de ez mindig a mesélő testvérének, a barátjának, az anyósának, a harmad-unokatestvérével szokott megtörténni.
Szóval A. Zsuzsanna állítólag sikerrel járt. Majd egy pár hét csend után, becsöngetett az addig egy-kétszer látott vevőhöz azzal a címszóval, hogy ügyintézési díjakkal kapcsolatban be kellene fizetni az OTP faktoringnak 2 millió forintot. A vevő a vánkos alól kivette az említett pénzt, majd beslattyogtak a kerületi OTP fiókjába és szépen két magánszemély nevére befizettek 1-1 millió forintot. A magánszemélyek neve és bankszámlaszáma a rendőrségi feljelentésben pontosan benne vannak. Az hogy tettestársak voltak, vagy korábban megrövidített ügyfelek, akiknél így letudhatta a tartozását, a nyomozás jelenlegi állása még nem derítette ki, bár kétlem, hogy ilyen nyilvánvalóan visszanyomozható ügyletben bárki tettestársként szeretne szerepelni.
A vevő ahogy jött, úgy haza is slattyogott, persze pár millióval karcsúbban, de annak reményében, hogy nemsokára birtokon belül lehet az eladandó ingatlannál.
Megint teltek a hetek, a tulajdonosok és a vevő egyre türelmetlenebb lettek. Zsuzsanna a feleket azzal nyugtatta, hogy az OTP háttérműveleti osztály nemsokára vissza fog jelezni. Így is történt, P. Roland édesanyját egy jelzés nélküli számról hívta fel egy N. Mária nevű hölgy, aki megnyugtatta őket, hogy a kérvényük megérkezett és érkeztették. Mivel nem volt teljes a történet, így P. Roland felhívta az illetékes osztályt, ahol közölték, hogy ilyen nevű hölgy nem dolgozik náluk. P. Roland gyanút fogva bement a OTP kerületi fiókjába, hogy tisztázza a félreértéseket.
Itt szintén egy új lábjegyzetet írnék. Ahhoz hogy jobb alkupozícióba kerüljünk egy banki tartozásnál, fizetésképtelenné kell válnunk, aminek hatására a bank felmondja a hitelszerződésünket, ami végrehajtóhoz és követeléskezelőhöz kerül, a követeléskezelő minden esetben az OTP-nél az OTP faktor, akik mivel két különböző cég, az átadott ügyekről nem tudnak információt adni, így ha minden tervszerűen ment volna, akkor P. Roland tulajdonos, teljesen fölöslegesen ment be a kerületi OTP irodába, mivel az semmilyen információt nem tudott volna kiadni a követeléssel kapcsolatban.
Természetesen Roland ezekről a folyamatokról mit sem tudott, így az ügyintéző a történet elmondása után közölte vele, hogy a hitele köszöni szépen megvan, egyrészt némi késedelemmel, de rendesen fizetik, így semmilyen felmondás nem fenyegeti őket, másrészt semmilyen megkeresés nem érkezett a hitel kiváltásával kapcsolatban, illetve ha bárkinek pénzt adtak emiatt, akkor battyogjon át a rendőrségre, mert rondán át lettek ba verve.
A feljelentést egy beszélgetés megelőzte, ami diktafonra lett rögzítve, így az is hallatszik rajta, amikor sírva közli Zsuzsanna, hogy az átvert vevő pénzét visszautalta, csak rossz számlára ment el a pénz. Jellemzően a károsultak a feljelentéssel még vártak addig, amíg a tulajdonos édesanyjának fél nyugdíja is ki lett énekelve a briftasnijából, természetesen ügyintézés címszóval.
Hol tart az ügy? Feljelentés júliusban megtörtént, de tárgyalás, elmarasztalás ezidáig nem volt. A. Zsuzsanna jelenleg a kerületi O* H* irodánál tevékenykedik serényen és szorgalmasan. A tulajdonos 6 hónap csend után, kezébe vette az ügyet és decemberben bement az irodába, hogy elmondja milyen ügynököt foglalkoztatnak, rendőröket hívtak rájuk, akik a gépkocsijukig kísérték.
A történet fő károsultja a vevő, hiszen ő fizetett ki összesen majd 2,5 millió forintot, íme az ő szemszögéből a történet:
