Ingatlanpiac

Egyik jó barátomék lakást szerettek volna venni, amit egy tapasztalt, belvárosi irodavezető meghiúsított.  Az elküldött sztoriban, a cég nevét kihúztam, de úgy gondolom mindenki tudni fogja kikről van szó.

A történetet, a blogomra már röviden posztoltam, amihez pár kolléga hozzá is szólt.

Amit már a legelején  ki szeretnék emelni, hogy az inkorrekt viselkedés, nem a franchise-ok sajátja, hanem emberi tulajdonság, ami minden szakmában és cégnél előfordulhat. Az érdekes csupán annyi, hogy egy fél évvel ezelőtt írtak alá a nagyobb szövetségek és fr cégek egy nyilatkozatot a szakma megtisztulásáról, amit szerintem alulról szervezve, rengeteg lével lehetne megvalósítani, ami nincs, vagy felülről, állami beavatkozással, ami szintén várat magára.  Na de lássuk a levelet:

“Nem olyan rég találtunk egy ideális lakást egy általunk megbízott ingatlanos által, a lakás az ****** (két betűs franchise cég és nem a DH, a szerk. ) keresztül volt hirdetve. Sokan mondtak, hogy a lakás túl van árazva (55 millió – a Hunyadi téren), de a mi igényeinknek tökéletesen megfelelt, és gondoltuk, hogy valamennyit biztosan tudunk majd alkudni is. A lakásnak három tulajdonosa volt: az apa, a fia, és a lánya. Első körben 46 millió forintos ajánlatot tettunk – ezt megelőzően az **  (két betűs franchise cég és nem a DH, a szerk. ) -s ingatlanközvetítő azt mondta, hogy egy 49 millió forintos ajánlatot már pár hete visszautasítottak, de nem tudtuk, hogy higgyünk-e ennek, hiszen sok rosszat lehet hallani arról, hogy ilyen technikákkal próbáljak felsrófolni az árat. Mi mindenesetre azt gondoltuk, a 46 egy próbálkozást megér. A 46 milliós ajánlatunkra – a mi ingatlanosunkon keresztül – az a válasz érkezett, hogy NEM fogadják el, és hogy 50 millió forint fölötti összeget szeretnének. Ezek után mi megtettük az 50 milliós ajánlatunkat. Erre az ajánlatra már az a válasz érkezett, hogy elfogadják, és hogy találkozzunk személyesen megbeszélni a részleteket: költözés időpontja, mi maradjon a lakásban stb.

A kezdetektől fogva mi semmi olyan információt nem kaptunk, miszerint az adásvétel után nem azonnal költözhető a lakás, mindezek ellenére a személyes találkozó során azzal állt elő az apa, hogy fél évre van szüksége, hogy új lakást találjon, és hogy lehetnénk rugalmasabbak, hiszen az első ajánlatunkat rögtön elfogadták, és engedtek az árból. Mondtam, álljon meg a menet, mi annyira rugalmasak voltunk, hogy 4 millió forinttal emeltünk az első ajánlatunkhoz képest – és ekkor derült ki, hogy az eladó oldali ingatlanos nem adta át az első ajánlatunkat! Az információ visszatartás tényét elismerte hat ember jelenlétében! Félrevezetett minket, és a tulajdonosokat, hiszen ki tudja hány ajánlatot nem továbbított a nagyobb jutalék reményében, illetve a tulajdonos sem tudhatja, hogy valójában mennyit ér a lakása, ha csak bizonyos ajánlatok jutnak el hozzá. Sosem tudjuk meg, hogy valójában milyen válasz érkezett volna az első ajánlatunkra, és hogy hány millió forint kárt okoztak/okozhattak volna nekünk, vagy bárki másnak. Nem mellesleg az ingatlanközvetítő kötelessége minden ingatlanra érkező ajánlatot továbbítani a tulajdonos felé.

Ezt követően én még mindig meg akartam venni a lakást, és – bár én nem vagyok ingatlanos -igyekeztem olyan konstrukciót kitalálni, hogy meg tudjuk kötni az üzletet. Szóban mindenben megállapodtunk, megegyeztünk az árban, hogy mi maradjon a lakásban, és adtunk négy hónapot a kiköltözésre. Abban is rugalmasak voltunk, hogy mivel a harmadik tulajdonos vidéken lakik, ezért a megbeszélést követő egy hét múlva – amikor mindenki jelen tud lenni – szerződünk. Úgy nézett ki, a kezdeti nehézségek ellenére minden rendben lesz, az ügyvéd megírta a szerződést, a tulajok átküldtek az adataikat is. Végül egy nappal a szerződés aláírása előtt a tulajdonosok kihátráltak a szerződésből, mondván kaptak egy magasabb árajánlatot (bár ebben sem hiszünk) – mindezt azután, hogy szóban megegyeztünk, és bár a szóbeli szerződésben foglaltakat nehéz érvényesíteni, de attól még az is szerződésnek minősül. Ebben a történetben minimum etikátlan és inkorrekt, ami történt, mind az eladó, mind az eladó oldali ingatlanos részéről. Félrevezettek és megtévesztettek minket és végső soron a tulajdonosokat is, és végül nem kötöttünk üzletet, pedig úgy tűnt, már minden sínen van. Most ismét lakást keresünk, és reménykedünk benne, hogy mihamarabb törvényileg rendesen leszabályozzák ezt a piacot, hogy ne fordulhasson elő hasonló másokkal, és hogy az ilyen etikátlan (és törvénytelen?) ingatlanosok elnyerhessék méltó büntetésüket.”