Nem akarok ünneprontó lenni, de a mi lakásunkat is Br.2%-ért adta el “noname” belvárosi ingatlanos csaj.
Mikor meghirdettük jött a sok “frencsáj pártner” hogy nekik mekkora fantasztikus adatbázis és csőre töltve kp-s vevők és csak ilyet, csak most akarnak alku nélkül…csak szerződjünk má’ lefele (lehetőleg kizárólagosan) mert már nagyon hozná ezeket a népeket.
Ugye mondanom sem kell hogy akivel szerződtünk azóta is hozza az ilyeneket. Mind.
Aztán kvázi szembe beszédbe elegyedtem a nővel, mondja pont ilyet keres (mire én: tuuudom);-)
És bakker 1 hét alatt többet hozott mint a nagyarcúak együtt 2 hónap alatt.
2 kivételével mind ajánlatot is tett, 2 normális közül döntöttünk is.
(Egyik hitelbírálat eredményére várt, hétfőn hívott, hogy pénteken megkapta, immár felelősségteljesen jönne ajánlattal…2 nappal előtte ment el…pedig a hétfői bepróbálkozott +300ezerrel, csak ugye későn)
A közvetítőnél mindig pörgés van az irodájában.
Akkor hogy is van ez a 2% mizéria???
-bocsi, tudom ez millióból 1 és csak velem stb
Jó felvetés! Nem a százalék dönti el, hogy valaki jól dolgozik-e, vagy sem. Ha valaki rossz, akkor 5%-ért is rossz marad, viszont, ha valaki abban látja az üzleti előnyét, hogy olcsóbb mindenkinél, az nagy eséllyel nem túl magabiztos a nyújtott szolgáltatásai értékében. Ugyanannyi melóval fele annyi kereset és mindenre fele annyi jut. Viszont úgy is nézhetjük, hogy egységnyi pénzért dupla terhelés, ami pedig dupla adag stressz és máris közelebb kerülsz a kiégéshez. Ebben a szakmában pedig elég gyakori, csak nem tudják, hogy miért nem akarnak emberekkel találkozni és ha megcsörren a telefon összerezzennek.
Hozzáteszem a nagy cégek 4-5%-ából az értékesítő 1%-ot kap meg, ha mázlijuk van, akkor ketten adják el és akkor fél %-ért dolgoztak. De van mondjuk olyan nagyobb cég aki 2,5%-ért dolgoztatja az embereit, gondold el, hogy ott milyen darálás megy a napi bundáskenyérért.
Én úgy gondolkozom, hogy van annyi hozzáadott értéke a szolgáltatásomnak, amitől teljesen új értékgörbét vesz fel és ebből adódóan indokoltan tudom a jutalékomat elkérni.
Ha a Kotler marketing könyvének a lapjain lennénk, akkor itt most az állna, hogy egy szuzuki kereskedőnek érdemes és kell is kedvezményt adnia, de egy Bentleynél, soha nem fogod azt látni, hogy “csak ma 20%-kal olcsóbban, amíg a készlet tart”.
